Komoly előkészítő munka előzte meg a 2003. 06. 20-án megrendezett régészeti kiállítást, amely a kora-neolitikum idejéből származó leletanyagot mutatta be a nagyközönségnek. Mindezért köszönettel tartozom azoknak, akik segítőim voltak ebben a munkában:
Kelemen Zsoltnak, aki felvetette és szorgalmazta a kiállítás megrendezésének ötletét.
Pappné Dr. Kurucz Katalinnak, a Jósa András múzeum akkori igazgatóhelyettesének.
Makkay János professzornak, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa, aki annak idején a feltárást vezette és számtalan publikációt, tanulmányt készített a leletanyag jelentőségéről.
Így válhatott jól ismert településsé Méhtelek szakmai körökben egész Európában.
A Körös-kultúra méhteleki leletei
Szakmai berkekben önmagában nem kis meglepetést okozott, hogy Méhteleken a Körös – kultúra maradványaira bukkantak 1972-ben.
A méhteleki lelőhely viszonylag elszigetelt telep a Magyarországon feltárt eddigi lelőhelyhez képest.
A Körös kultúráról már korábban ismeretes volt, hogy nem csak az Alföld déli részén terjedt el, hanem Erdély nagy részét is meghódította ez a kultúra. Az ásatások folyamán több körülmény bizonyítja, hogy éppen a közép – erdélyi kora neolitikus népességből indultak el észak felé a Szamos völgyébe azok a kisebb népcsoportok, melyek egy része egészen a Tisza – könyökéig jutott el, ez a ma ismert legfontosabb lelőhely, Méhtelek.
A radiokarbon ( régészeti leletek korának meghatározására szolgáló módszer ) meghatározás i.e.4875-4675 körül virágzott a telep.
Méhteleken a feltárás során nagymennyiségű obszidiánból készült kőeszközökre találtak, összesen 1029 db. A nagy szám és az azon belül a nyersanyag vagy félkész áruk sokasága arra enged következtetni, hogy az ősi méhtelekiek nem csak saját maguk számára szereztek be Tokaj vidékéről és máshonnan pattintott pengéket, nyílhegyeket, csiszolt kőbaltákat, hanem más távolabbi telepek számára is. Sőt feltételezések szerint a régi Nádas partján, ahová messze vidékről is kerültek áruk, élénk cserekereskedelme folyt
( különleges kövek, vörös festék stb.)
A Méhteleken talált nyersanyag 80%-a volt obszidián. Meglepően nagy mennyiség ez főleg annak ismeretében, hogy tudjuk, hogy a dél magyarországi kora neolitikus lelőhelyeken eddig összesen alig 100 különböző anyagú kőpengét ismertünk. Több körülmény utal arra, hogy a lakosság főfoglalkozása a kő megszerzése és bizonyos mértékig való feldolgozása, továbbadása volt. A kőfeldolgozás bizonyítéka a nagy gránit csiszoló lap, amely Erdélyből kerülhetett Méhtelekre. A Szamos völgye világosan meghatározza az Erdély közepe felé mutató kereskedelem útját. Ezáltal az is nyilvánvalóvá válik, hogy éppen Tokaj környéki obszidián lelőhelyek megközelítése volt a népcsoportok észak felé vándorlásának oka. Azt tudni véljük milyen vidékkel kereskedtek, de valójában mi volt az ellenérték, cseretermék, arról nincsenek konkrét ismereteink.
Rendkívüliek a Méhteleken talált csont – agancseszközök, vöröses bevonatú agyagedények, apróhasználati tárgyak. Színhasználatukra a fehér és fekete festék maradványok utalnak. A méhteleki ásatás utolsó napján került napvilágra az egyik legkiemelkedőbb lelet, - Makkay professzor ( ö vezette a régészeti feltárást) megfogalmazásában – a méhteleki Vénusz. Agyagból készült zsírfarú szobrocska, amelyek nagyon jellemzőek a Körös-kultúrára. Készítésük, rendeltetésük az új termelési módhoz, és annak megfelelően sajátos paraszti hitvilághoz, termékenységi kultuszhoz kapcsolódott. A Körös – kultúra magyarországi és romániai több száz lelőhelyéről előkerült idolok száma együttesen sem éri el a százat. Ezért rendkívüli módon meglepő, hogy a méhteleki kis telepen több mint hatvan idol ill. ezek törmeléke került elő.
A méhteleki szobrocskák lapos téglalap alakúak, nincsenek végtagok, dudorok jelzik az orrot, beszurkálások a szemet, szájat, és néha a hajat is és minden esetben a köldököt. Gyakran ábrázolták geometrikus alakzatokkal a nemi szerveket, ami a szobrok női jellegét bizonyítja. Hasonló lapos idolokat Erdély ill. Bulgária újkőkori lelőhelyein találtak. Nem találtak halottakat Méhteleken, ennek egyik magyarázata lehet a talaj savassága vagy olyan kémiai tulajdonsága, amely elemészti a szerves anyagot. Sírhelyek és lakóházak sem kerültek elő, de joggal feltételezhető, hogy ezeket még a föld mélye tartja fogva.
Agyag – hulladékgödrök (ahonnan előkerültek a leletanyagok) csak ott keletkezhettek, ahol valamilyen tartós élt folyt, hisz ezekből az agyaggödrökből nyerték házaikhoz és edényeik készítéséhez az agyagot
.
A méhteleki lelőhely tudományos értékű, szerepe a hazai neolit kutatásban kiemelkedő és európai értelemben is arra késztette az újkőkori kutatásokat, hogy az újonnan felmerült aspektusból vizsgálja a Kárpát – medence újkőkori történetének kezdeti időszakát. Ugyanakkor a Méhtelek környéki mikro - régió története a korábbiaknál sokkal árnyaltabban bontakozik ki előttünk. A feltárás előtt Méhtelek történelméből annyi volt ismeretes, amiről írásos dokumentáció van, hogy az 1344- ben már településként jelölték. A feltárást követően az is bebizonyosodott, hogy valójában sokkal, de sokkal régebben felfedezték és birtokba vették az emberek ezt a vidéket.
Varázslatos vidék ez, ahol olyan „kiválasztottak” éltek és élnek, akik számára kihívás az életben maradás, a létfenntartás, - csak ilyenek birtokolhatták ezt a vidéket. Végig gondolva az egészet valóban varázslatos dolog, hogy itt a koraneolitikum legrégebbi leletanyagát találták meg, és ennek folyamán valószínűsíthető, hogy itt i.e. 4875- től napjainkig élet volt és reményeink szerint, még sokáig lesz is.
Czuprákné Belényesi Terézia
igazgató
Dr. Makkay János, Kelemen Zsolt, Pappné Dr. Kurucz Katalin
|